Én is gyászolok…

Élhetnénk békességben is együtt. Nem értem miért bántjuk egymást. Ez mindenkinek csak bánatot és fájdalmat okoz. Végigtekintve az emberiség történelmén újra és újra ugyanazokba a hibákba esünk bele. Évezredek óta gyilkoljuk egymást, pedig szeretetre születtünk. Egymás segítésére, megértésére. Tegnap írtam a www.boldogasszonyok.hu oldalon egy blogbejegyzést: Az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete címmel. Igaz ez a gyermekbántalmazásról szól elsősorban, de az is milyen már, hogy még a gyerekeket is képesek vagyunk bántani?

Vajon én megélhetném még azt, hogy aki másokat bánt, annak segíteni akarunk, hogy ne legyen neki annyi rossz az életében, hogy másoknak akarjon ártani? Persze nem vagyok annyira naiv, hogy az előző kérdést teljesen komolyan kérdezzem, csak épp arról beszéltünk ma, hogy mit jelenthet vajon: “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”? Nem lehet, hogy azt jelenti, hogy aki rossz, annak rossz? És minél rosszabb egy ember, annál rosszabb helyzetben van? Mert, ha ezt jelenti, akkor fordítva ülünk a lovon. Akkor büntetés helyett gyógyítani kellene, természetesen közben mindent megtéve azért, hogy aki másokat bánt, ne tudjon többet ártani. Védve legyünk tőle. A kisgyerekeknél már használjuk ezt. Tudja minden nevelő, hogy amikor egy gyerek rúg, vág, dacol, rombol, bajban van, és szeretetre megértésre van szüksége. Rá kell jönni mi a baj a kicsi életében, és segíteni kell neki, mert egyébként, ha magára marad, vagy ellene fordulunk a helyzet még rosszabbá válik.

Jönnek a hírek. Az egyik szörnyűbb, mint a másik. Fenyegetőzések, fegyvereladások, hibáztatások. Mindenki mondja a magáét, de közben emberek halnak meg, családok válnak egy életre boldogtalanná, anyák és apák siratják a gyermekeiket. Mikor lesz már ebből elég? Mikor ébredünk rá kollektíven, hogy ennek a játszmának mindannyian a vesztesei vagyunk? Hány embernek kell még meghalnia, hány családnak kell boldogtalanná válnia, hány szülőnek kell élete végéig gyászolnia? Megcsonkított emberek, gyerekek, félbetört életek, félelem, gyász, gyűlölet, bosszú…. Ki az az idióta, aki azért született volna a világra, hogy ilyeneket éljen át? Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az a sperma, amely félmilliárd indulóból elsőként ért oda a petesejthez, ott nagy-küszködve befúrta magát, elkezdett osztódni egészen addig, amíg megszületésre készen neki nem kezdhetett annak a nagy tortúrának, ahol a pici fejével utat törve végre világra került, azzal a szándékkal tanult volna meg járni, hogy felnőve békés embereket lövöldözzön halomra??? Hol rontjuk el? A családokban, vagy az intézményekben? Vagy tényleg ennyire romlott lenne az ember, hogy egy ilyen szép helyen, mint ez a csodálatos, gyönyörű kék bolygó azon jár az esze, hogyan pusztítsa el a másikat?

Ha szenvedésre születtünk volna nem lennének ízek, színek, illatok, imák, szerelmek. Nem tudnánk hinni, nem lenne képzelet. Nem lennének gyermekeink. Nem lenne napfény, és nyári eső. Nem lenne Karácsony. Nem lenne szívünk, hogy fájjon, és nem lennének könnyeink, melyeket hol örömünkben, hol fájdalmunkban ejtünk. Nem lett volna Teréz Anyánk. Nem lenne Dalai Lámánk, Eckhart Tollénk, Böjte Csabánk. Nem lennének szüleink, barátaink. De vannak. Mert örömre születtünk, nem szenvedésre. Idővel, ha meg nem is tudnak, de valamennyire begyógyulnak a sebek, viszont az emlék és a félelem örökre ott marad. A mi életünket ez a sok agresszió, már megfertőzte, és ebből a gyermekeinknek is adtunk tovább. De a még meg sem született unokáinkat is félelemben akarjuk felnevelni? Vagy elkezdünk tenni azért, hogy békésebb, boldogabb legyen az életünk?Mindenki csak annyit, amennyi neki gond, nehézség és áldozat nélkül tiszta szívéből, könnyedén megy. Még ha lassan haladunk is, vagy néha megtorpanunk, és képtelenek vagyunk hosszú ideig tovább lépni, legalább az irányt tartsuk. A szeretet és a félelem vonalán a szeretet felé haladva kezdjük el végre bekötözni egymás sebeit. Tegyük le a fegyvereket. Hagyjuk abba az acsarkodást, a hibáztatást, a gyűlölködést, a fenyegetőzést. Értsük meg, amit Dr. Gerald G. Jampolsky A SZERETET TANÍTÁSA könyvében leír: Ne taníts mást csak szeretetet, mert szeretet vagy te magad is. CSAK SZERETETRE TANÍTS. A könyv ingyenesen elérhető a mek.oszk.hu/00100/00115/00115.htm oldalon. De vannak más nagyszerű könyvek is. Például a Jampolsky könyvében is említett Csodák tanítása. Nagyszerű módszerek, mint a titkos hawaii módszer a: HOOPONOPONO. Annyi ajándék, annyi szépség, annyi képesség. Hogy engedhetjük, hogy ne ez uralja a világunkat, hanem a bánat és a félelem? Hogy engedhetjük, hogy gyászolnunk kelljen a meghalt áldozatokért Európában és szerte a világban, a bántalmazott, éhező, szenvedő gyermekekért, nőkért, férfiakért? Hogy engedhetjük? Én ezt nem értem. Így csak gyászolok, mélyen a szívemben. Gyászolom, hogy lehetne másképp is. Szerethetnénk, segíthetnénk, összefoghatnánk. Talán egyszer, még az én életemben sikerülhet. Átgondoltam, mégis hinni akarok ebben.

Az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete

Komolyan tenni akarok napról napra azért, hogy minél többen legyünk boldog asszonyok, így megkerülhetetlen, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzak, amik akadályozhatják ezt. A félelem, kirekesztés és bántalmazás biztos akadálya a boldogságnak. Különösen akkor, ha a gyermekünket érinti. Középiskolai tanárként a legkeservesebb emlékeim kötődnek ahhoz, amikor a gyerekek kiközösítettek valakit, vagy valakiket. Nem is lehet néhány szóban elmagyarázni, milyen sok szempontot kell figyelembe venni, mennyire veszélyes felnőttként véleményt mondani, döntést hozni. Mert az esetek többségében alattomos, gonosz, álnok dolgokról van szó. De az is kiderül, hogy aki gonoszkodott, alattomos és álnok volt, egyben problémagazda is. Mert, ha vesszük a fáradságot, és utánajárunk a dolgoknak  kiderül, hogy az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete, és a benne lévő dühöt, fájdalmat, agressziót vezeti le egy tőle gyengébben.

A gyermekbántalmazásról még mélyebb a csend, pedig a törvény évek óta tiltja a gyerekek mindennemű bántalmazását, beleértve ebbe, a ma még oly sokszor alkalmazott verbális agressziót is. Mégis vannak szülők, akik nem is tudnak róla, hogy bántják a gyermeküket, sőt olyan szülők is vannak akik tudják, de eltűrik, hogy sérelem érje a gyermekeiket, akár intézményes keretek között is, és a legrosszabb esetekben vannak olyan szülők, akik maguk is bántják a gyerekeiket.

Az UNICEF “Szemünk előtt, mégis láthatatlan” című jelentése 190 országból gyűjtött össze olyan adatokat, amelyek gyermekek elleni erőszakot rögzítenek ott, ahol a gyermekeknek biztonságban kellene lenniük: a közösségükben, az iskolában és az otthonukban.Szemünk előtt, mégis láthatatlanRészletezi az erőszak hosszan tartó, gyakran generációkon átívelő hatásait. Kimutatja, hogy az erőszaknak kitett gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak munkanélküli, nélkülöző és agresszív felnőttekké. A szerzők megjegyzik, hogy az adatok csak olyan egyénektől származnak, akik hajlandók voltak válaszolni, így a jelentés minimális becsléseket tartalmaz.” forrás:  http://unicef.hu/dobbenetes-gyermekbantalmazasi-adatok-2/

Egy év, egy nap mérlege

Ennek a weboldalnak a szerkesztését 2014. 10. 24. napján kezdtem el. Azért fogtam hozzá, mert a felmérések szerint mi magyar nők vagyunk a világon a legboldogtalanabbak. Fő célom a magam módján hozzájárulni  ennek az állapotnak a megszüntetése, vagy legalább a javítása érdekében. Kopp Mária professzor asszony munkássága alatt óvott bennünket a boldogtalanság, bizalmatlanság káros hatásaitól, és sokan mások is teszik a dolgukat hasonló céllal.

Én egy évvel ezelőtt foglaltam le a tárhelyet, majd munka után esténként és éjszakánként készítettem el a www.boldogasszonyok.hu oldalt. Az elmúlt egy évben és egy napban nagyon sokra haladtam. Új képesítéseket szereztem, nyitottam egy irodát, és befejeztem egy könyvet, melyről többet is olvashatnak a:  http://www.boldogasszonyok.hu/nyitolap/szovarazs/ oldalon.

A nyár óta pedig írom ennek a könyvnek a mese változatát “A boldog cigány”címmel. Rövidesen befejezem. Mivel egy projekt keretein belül húsz hónapon át roma családmentorok koordinátoraként dolgoztam Berettyóújfaluban és a Bihari Kistérségben számtalan problémával szembesültem. Ezeknek egy részére keresi a megoldásokat a  “A boldog cigány” című mesekönyv. Bár én nem vagyok roma, sok roma ismerősöm van, akik segítségemre vannak a mesék megírásánál. Remélem a kis mesekönyv eléri majd a célját, és segít néhány ember hozzáállásának változásában.

Ma 2015. 10. 25. napján kezdődik a második évem, és ha Isten megsegít, újabb egy év és egy nap múlva remélem hasonlóan sikeres évről adhatok majd számot. Jó lenne 2016. 10. 26. napján így kezdeni:  a Szóvarázs sokaknak tetszik,  ezért nagyon sokat eladtunk belőle.Szóvarázs

 

Proaktív Life Coach vagyok

Tegnap vizsgáztam, Proaktív Life Coach vagyok. Kalandos út vezetett idáig, sokszor rácsodálkozom mennyi jót tartogat az Élet, ha el tudjuk fogadni.

2013 decemberében hagytam abba a tanítást, és a Bihari Gyerekesély Irodában kezdtem el dolgozni közösségi és ifjúsági koordinátorként. Ha kétszáz állás közül kellett volna egyetlenegyet választani amit a legjobban szeretnék, akkor is ezt választottam volna. Közösségi Házak, Roma Családmentorok, Anya Mesélj, Játssz Velem Játszótárak, Családi Körök, Közösségi Programok, Nyári Tábor, Kollégiumi Felzárkóztatás, Pályaválasztási programok tartoznak hozzám. Járom Bihar huszonkilenc települését, sok emberrel beszélgetek. Tökéletes munka, nagyon szeretem. Egy probléma van csak, hogy pályázati forrásból működik, így 2015. április 30-ig tart. Tudom ilyenkor az emberek általában szomorúak, arra gondolva, hogy minden jónak vége szakad egyszer, én viszont másképp látom. Szerintem sok lehetőség áll mindenki előtt, ha hálával el tudja fogadni, amit az Élet ad. A szerződés vége lehet egy másik út kezdete, amire érdemes felkészülni. Az elmúlt egy évben több új szakmát tanultam meg. Először közösségépítést elméletben és napról napra gyakorlatban is, mert alapvető szükségletem, hogy jól csináljam a munkámat. Majd befejeztem a 2013-ban elkezdett gyermekjogi képviselő képzést, hiszen annak az új munkahelyemen is nagy hasznát veszem. Következő lépésként ugyanilyen megfontolásból mediációt tanultam,  az Igazságügyi Minisztérium 002261/1 számmal adta ki a Közvetítői Igazolványomat. Nagyon tetszik a mediátori tevékenység, egyetértek azokkal akik szerint ez a béketeremtés tudománya. Azok az emberek akik a konfliktuskezelésnek ezt a formáját választják sokkal kevesebb fájdalommal tudják rendezni a konfliktusaikat, arról nem is beszélve, hogy mennyi időt és pénzt takarítanak meg. Így több erőforrásuk marad arra, hogy újraépítsék az életüket. Ezen gondolkozva döntöttem úgy, hogy megtanulom a life coachingot, hiszen coachként a másik úton való elindulásban is tudom az újraépítést segíteni. A coachingot is jól tudom hasznosítani a mostani munkámban. Szó szerint elvarázsol ez az új szakma. Egy ideje gyakorlom is, hiszen a vizsgára készülve huszonegy coachingom volt, természetesen tiszteletdíj nélkül. A vizsga volt a huszonkettedik, és mára újra bejelentkezett valaki, így szalad a szekér tovább. A legújabb coachee a családomból jött, nekik természetesen ingyenes a coaching, és azoktól a coacheektól sem kérek pénzt a hátralévő alkalmakra sem, akik ingyen kezdték el. Ez számomra a tanulás időszaka, és nagyon hálás vagyok amiért lehetőséget adtak-adnak arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsek. Tudom azonban, hogy rövid időn belül már nemcsak a tapasztalataimat gazdagítja a coaching, hanem a pénztárcámat is, ami olyan szempontból is szerencsés, hogy a befektetett erőforrások elkezdenek először megtérülni, majd kamatozni. Egy hónapja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet konfliktuskezelési szakterületen nyilvántartásba vett az országos szaktanácsadói névjegyzékben, ami tudom már-már vicces, de szintén jól hasznosítható a mostani munkámban, és ugyanilyen megfontolásból folytatom a tanulást tovább a business coach képzéssel. Az ebben a dologban a legjobb, hogy talán a mostani munkám folytatásának a lehetőségére is van remény. Még nem tudok semmi biztosat, abban viszont biztos vagyok, hogy jó ötlet volt fejleszteni magam az elmúlt egy évben. A coaching olyan tevékenység amit főállás mellet munka után is lehet csinálni, így ha megmarad az állásom hasznosíthatom ott is, és privátban is. Létrehoztam egy irodát, WordMagic a neve. Az elmúlt egy évben többen megkérdezték, nem fárasztó-e munka és család mellett a tanulás? Megéri-e? Igaz sok pénz, sok idő, sok áldozat. De amikor van fizetésem, könnyebben tudok úgy gazdálkodni, hogy a  jövőmbe is tudjak befektetni belőle. Az időt rá kell szánni, az áldozatot meg kell hozni, ha akarunk egy jobb életet.  Fejlődni öröm, én ha tudom a fejlődést választom, mert a fejlődés mindig gazdagít.

Neale Donald Walsch: A kicsi lélek meséje

Az egyik évben az osztályommal A kicsi lélek meséjét adtuk elő Karácsonykor.  A fogadtatása az iskolában vegyes volt, a haszna viszont kézzelfogható, ugyanis a próbák során sokszor olvasták, hallották az osztályunkba járó gyerekek ezt a mesét. Nem tudom ez segítette-e Őket abban, hogy olyan jó osztály legyenek, amilyenekké váltak, abban azonban biztos vagyok, hogy ez a mese gazdagítja annak az embernek az életét aki egyébként is szereti a meséket.

Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap

A kicsi lélek meséje

neale-donald-walsch

Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek, “Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten
Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.

A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! – mondta – Ez igazán király!

De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
– Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?

– Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.

– Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!

– De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.

– Igen, de meg akarom érteni milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.

– Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál. Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.

– Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.

– Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi, más, ami nem te vagy.

– Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.

– Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül.és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen. Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.

– Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, – Te vagy Isten. Találj ki valamit!

Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.

– Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.

– Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.

– Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.

– Csak ha azt választod – válaszolta Isten. -Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.

– Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. – Ez egy óriási ajándék – mondta Isten – mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül. Így tehát – foglalta össze Isten – mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!

– Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják mennyire különleges vagyok?

– Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a “különleges” nem azt jelenti, hogy “jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.

– Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

– Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.

– Miben akarsz különleges lenni?

– Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.

– Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. – Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?

A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. – El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!

– Igen! – értett egyet Isten, – és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.

-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?

– Ó, igen.- biztosította őt Isten – Ez nagyon különleges.

– Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.

– Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog amit tudnod kell.

A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
– Mi az? – sóhajtotta.

– Nincs senki akinek megbocsájthatnál.

– Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni amit az imént hallott.

– Senki! – válaszolta Isten. Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.

A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult
köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják
a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.

– Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.

– Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném
tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen “különlegesnek” lenni. És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
– Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta – Én segítek neked.

– Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?

– Adhatok valamit amiért megbocsáthatsz!

– Tudsz?

– Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő
életedben, és teszek valamit amiért megbocsáthatsz.

– De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes, te aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?

– Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.

A Kicsi Lélek meglepetnek tűnt a válasz hallatán.

– Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és korokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is. Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában. És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a “rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.

– De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon szörnyű lesz?

– Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit. Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.

– Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek.

– Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a “nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.

– Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!

– Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!

Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
– Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.

– Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni.

– Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen.?

– Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.

– Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!

– Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.

– Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.

Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé. Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és főleg ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.

– Mindig emlékezz – mosolygott Isten – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.

Érzelmi Létra

Az Érzelmi Létra egy nagyszerű találmány, melyet Esther és Jerry Hicks írt le először a KÉRD ÉS MEGADATIK című könyvében. 22 lépcsőből áll, de egy-egy lépcsőfokon több érzelem is tanyázhat. Az első tizennégy érzelem a hatos szintig található. Az lenne a jó, ha minél többször tudnék ezeken a szinteken élni. A hetedik szint egyfajta vízválasztó, innen lefelé egyre rosszabb rezgésszintre kerülök.

Szerencsére le fel tudok közlekedni a létrán, így amikor észreveszem, hogy valami nincs rendben először megpróbálom betájolni magam, hol is vagyok most az érzelmi létrámon.
Aztán pedig elindulok felfelé. Lépésről, lépésre. Az egyik kedvenc oldalamon a YOUTUBE-on fent van a magyarázat, bemásolom a linket, innen szerintem jól meg lehet érteni.
KÉRD ÉS MEGADATIK: Esther és Jerry Hicks Ábrahám tanításai a Vonzás Törvényéről (Esther és Jerry Hicks) https://www.youtube.com/watch?v=6L2MY_y9qq8 2015. 01. 18.

Érzelmi létra
1. Boldogság, tudás, magabiztosság, szabadság, szeretet, nagyrabecsülés
2. Szenvedély
3. Lelkesedés, öröm, elragadtatás
4. Örömteli várakozás, hit
5. Derűlátás
6. Remény
7. Belenyugvás
8. Unalom
9. Borúlátás
10. Türelmetlenség, kielégületlenség, bosszankodás
11. Legyőzöttség érzete
12. Csalódottság
13. Kétség
14. Aggodalom
15. Mások hibáztatása
16. Elbizonytalanodás
17. Harag
18. Bosszúvágy
19. Düh, gyűlölet
20. Irigység
21. Bűntudat, önbecsülés hiánya, fenyegetettség érzete
22. Tehetetlenség, elkeseredettség, fájdalom, kétségbeesés, szorongás

Helló Világ!

Nagyon örülök, hogy itt vagyok. Csoda dolog megosztani másokkal a fontosságaimat, ahogy az a technikai háttér is csoda amin keresztül mindez megvalósíthatóvá válik. Sajnos én sohasem tanultam örömmel az informatikát, azt hiszem féltem attól, hogy valamit elrontok. Pedig a félelem rossz tanácsadó, lefelezi az embert, tényleg fél elemet csinál belőle. A gyerekek sem rontják el a dolgokat azzal, hogy próbálkoznak, nekem is sokkal bátrabbnak kellene lennem. Mert óriási lehetőségek rejlenek az online világban, amiből a félelem miatt kizárhatjuk magunkat. Amikor eldöntöttem, hogy megtanulom a honlapszerkesztést, és csinálok magamnak egy saját honlapot éppen ez a határtalanság fogott meg. Sok embert ismerek, kedvelek személyesen, és offline üzemmódban jól elboldogulok. De az a világ amelyben a gyermekeink olyan otthonosan mozognak kíváncsivá tett. Bekukucskálva a kulcslyukon sok vonzó dolgot láttam. Gondoltam rászánok néhány hónapot, és új vizekre evezek. Remélem sikerül olyan honlapot szerkeszteni amivel másoknak és magamnak örömet szerezhetek. Persze arról fogalmam sincs, hogyan működik az informatika birodalma, de segítenek az ilyen nagyszerű programok, mint ez itt. Azt mondják ahhoz, hogy a tévében megnézzek egy műsort, nem kell tudnom hogyan készítik azt egy stúdióban, majd milyen módon küldik ki a jeleket, és fogják be egy másik jelrendszerrel, hogy otthon a nappaliban a saját televíziónkban megnézhessem. Elég, ha van tévém, tudom melyik csatornán adják, és hol a távirányító. Nem kell érteni hozzá, bekapcsolom és nézem, mert a jeleket, műsorszórást, műholdakat, antennákat kezelik azok akik tudják mit miért  és hogyan tesznek. Visszatérve a honlapszerkesztésre ez a bonyolult nehéznek látszó dolog egy jól megírt programmal nem is annyira félelmetes. Olyan, mintha a program lenne a távirányítóm. Köszönöm WordPress!wordpress-love-500x492