Boldogságot tanítok, találd ki, hogy mi vagyok!

Két éve kezdtem el a Boldog Asszonyok Projektemet, és annyi munkaórát, lelkesedést, hitet, erőfeszítést, tudást tettem az elmúlt két évben bele, hogy csak ámulok, amikor végigtekintek rajta. Nem tudatos tervezés, vagy átgondolt marketing inspirált, erre a sok munkára, bár természetesen terveztem tudatosan, és igyekeztem a marketinget is felhasználni, mégis egy varázslatos érzés vezetett leginkább, amit lelkesedésnek hívunk.

cegtablaMindig is lelkes, vidám, optimista ember voltam, de amióta munkaként, heti nagyon sok órában foglalkozom azzal, mitől leszünk boldogok, számomra is felfoghatatlan módon változok én is, és az életem is. A nyáron például, véletlenül új irányt vett a szakmai pályafutásom, ugyanis a segítőimmel kidolgoztunk egy olyan tananyagot, amely lefedi a life coachok képzésének tematikáját, ugyanakkor nagyon magas minősítéseket megcélozva, szeretne a pedagógusok akkreditált továbbképzési rendszerében is részt venni. Legnagyobb örömünkre, a Pedagógus Akkreditációs Tanács kedvező elbírálásban részesítette az új távoktatás alapítási kérelmünket, így  az “Oktatásért felelős miniszter elé terjesztve döntéshozatalra” állapotában van jelenleg.

Azon túl, hogy szakmai életem nagy megtiszteltetésének tartom, még annak a gondolatát is, hogy gyakorló pedagógusok továbbképzését végezzem, elképesztő lehetőségeket látok a life coach képzésben, úgy általában is, de különösképpen a pedagógusok között. Hiszen gondolják csak végig, milyen sok élethelyzettel találkoznak a pedagógusok, a munkájuk során, aminek az elvégzéséhez, se képzést, se muníciót nem kaptak, mégis meg kell oldaniuk ezeket a helyzeteket, ahhoz, hogy végezhessék a munkájukat.

Már biztosan kitalálták a címben elbújtatott  kérdésre a választ, mi vagyok, ha boldogságot tanítok? Lice coach oktató:)

52 VS 25

Sokszor gondolkoztam már rajta, vajon milyen ajándékokat, örömöket, sikereket hoz még az élet. Született optimista vagyok, így elég bizakodón tekintek a következő évtized elé is. A nyáron töltöttem az 52. évemet, és ezzel kapcsolatban is eszembe jutott Etka Anyó, aki 91 éves volt, amikor életemben először, személyesen találkoztam vele. Egyszerűen elvarázsolt ez a csodálatos asszony. Tele volt mosollyal, élettel, épp angolul tanult, rendszeresen sportolt, és két kézzel szórta a szeretetet maga körül. Nagyon fontos volt nekem ez a személyes találkozás, mert amikor sok évvel ezelőtt találkoztam a neurolingvisztikus programozás tudományterületével, és elhatároztam, hogy a szerzett tudás egy részét beépítem az életembe, kezdetben csak a legegyszerűbb dolgokkal próbálkoztam. Mivel rendkívül könnyűnek, és hasznosnak találtam a modellezés technikáját, ez lett az első próbálkozásom. El is kezdtem használni, ettől kezdve figyeltem, és gyűjtöttem a modelleket, és az Etka Anyóval való találkozásomkor, őt is gyorsan betettem a másolandó modellek közé. Több mondatát is a szívembe zártam, az egyik kedvencem az volt, amikor arról beszélt, hogy úgy érzi magát 91 évesen, mint 19 évesen. “Csak előre került a kilences, de itt a szívemben olyan vagyok, mint 19 éves koromban.” Hú – gondoltam, – ez a nő aztán tud élni.

Aztán, most nyáron eszembe jutott, hogy én tudok-e élni? A válaszom pedig igen! Valahogy előre került az ötös, de itt a szívemben olyan vagyok, mint 25 éves koromban. Nemrég kezdtem bele, életem nagy vállalkozásába. Épp a legmerészebb álmaimat építem, tudva, hogy eddig is ezt csináltam, csak 25 évesen a “csodálatos család” volt a legmerészebb álmom, most pedig valami “sok embernek hasznot hozó szakmai sikert” szeretnék. Még csak néhány éve, hogy új szakmákat tanultam, szóval coachként, és mediátorként “pályakezdő” vagyok, és mint minden pályakezdő, tele vagyok lelkesedéssel, tettvággyal, és ötletekkel. Íróként se sorolnám magam az öreg rókák közé, hiszen még azt is épp csak kóstolgatom, de terveim azért már vannak az írással, a következő tíz évre .

Etka Anyó 55 éves koráig élt, – ahogy ő mondta – betegség tudatban, aztán megtanulta a jógát, elkezdte tanítani, és tíz év után kialakította a saját módszerét. A többi történelem. A sors, amit ő írt magának, napról napra, egy olyan asszonyról szólt, aki egyre tudatosabban tudott élni, mutatva ezzel az utat sokunk előtt.

Szóval, ki tudja, mi jön még, de talán nem is az a lényeg, hogy melyik szám került előre, hanem az, mit rejt a szívünk. A boldog, és a keserű szívű 19 és 25 évesek, vagy a boldog és a keserű szívű 52 és 91 évesek, mind itt vannak körülöttünk a világban. Talán megkeseredett 52 és 91 évesből kicsit több van, pedig a boldogtalanságnak, keserűségnek, hibáztatásnak, se haszna, se értelme, kára viszont megszámlálhatatlanul sok van. Azért írtam le mindezt, mert a boldogtalanság tanult viselkedés, amit egy kis segítséggel le lehet tenni. Aki nem hiszi, olvassa el, Etka Anyó, Louise Hay, vagy sok ezer más nő életrajzát, és gondolja végig, hogyan szeretné eltölteni, hátralévő életét, bármennyi legyen is belőle hátra. A konfliktuskezelési képzés előadásaiA mi képzéseink úgy lettek összeállítva, hogy az emberben lévő békességet, és bizalmat emeljék, ami magával hozza a boldogságot, bölcsességet, bátorságot. Ez a 3B indikátor, de erről majd legközelebb beszélünk. Akinek nincs pénze képzésre, annak most ajánlhatunk más megoldást, ha boldog akar lenni….

Mennyit ér a békesség?

Mennyit ér a békesség pénzben, érzelmekben, egészségben? Akik között már kibékíthetetlen ellentétek vannak, nyílt titok, hogy a tetemes anyagi veszteségen túl a lelki terhek is jelentősek. Pedig némi tanulással ezek a terhek letehetők lennének, sőt azzal kecsegtet ez a tudás, hogy fel sem kell többé venni őket.

Kidolgoztunk egy konfliktuskezelési tanfolyamot, és bár nagyon nagy elhatározást, odafigyelést és szorgalmat igényel az elvégzése, azzal kecsegtet, hogy négy hét alatt képesek leszünk a saját konfliktusaink kezelésén túl, másoknak is segíteni. A képzés ára hatvanezer forint, amiről számlát állítunk ki, ezáltal elszámolható. A tanultakat a magánéletben és szakmai közegben is alkalmazhatjuk, így egy befektetéssel több dologban is nyerhetünk.  Én nem tudom mennyibe kerül a jogi eljárás, amikor bíróságon rendezik a felek a konfliktusukat, de biztosan többe, mint a mediáció, ami a béketeremtés alternatív formája. Ez a fajta konfliktuskezelési képzés viszont éppen azért lett kidolgozva, hogy a mediációnál is egyszerűbb, olcsóbb megoldást találjunk. Ez ugyanis a megelőzésről szól, ami az élet minden területén kevesebbe kerül, mint orvosolni a bajokat.

Hogyan lehet négy hét tanulással elérni ilyen eredményt? A konfliktuskezelési képzés előadásaiHogyan lehet ilyen gyorsan megtanulni, segítővé válni. Úgy hogy az alapelveket kell megérteni. El kell fogadni, minden ember a saját univerzumában él, annak legjobb ismerője, szakértője, szerelője. Lehet már elfelejtkezett róla, ezért szerencsés, ha van mellette valaki, aki segít neki emlékezni arra, hogy mindenkinek van ereje a saját életében lévő történésekhez.

Ahhoz, hogy mindezt hitelesen tudjuk közvetíteni saját tapasztalat szükséges. Ennek a megszerzésére, megkóstolására elég a négy hét. Aki ugyanis mások segítésére adja a fejét, az élete végéig tartó tanulás mellett is elköteleződik, így egyre több tudásra, tapasztalatra tesz majd szert. Szóval négy hét az elinduláshoz elég, viszont ezzel már nagyon hatékonyan lehet segíteni.

A konfliktus kárpótlás követelés

A konfliktusok megkeserítik az ember életét. Amikor elvész az összhang, elkezd kopni a szeretet is. Beindulnak a magyarázkodások,  a kritika, az adok, kapok. Egy idő után már annyi a sérelem, hogy  a szakembereknek is hetekbe kerül kibogozni a szálakat. Ha sikerül.

mediáció

Amikor egy fa elkezd nőni, még két újjal gyökerestől kihúzható. De ha hagyjuk megerősödni, időről időre egyre messzebb futnak a gyökerei, és kiirthatatlanná válik. Így van ez a problémákkal is. Az elején a legnagyobb baj is könnyebben lenne kezelhető . Csak ahhoz észre kellene venni, hogy valaminek az elején járunk, és ismeretek kellenének arról is, hogyan lehet orvosolni a bajt.

A konfliktuskezelési képzés a fentieken túl olyan eszköztárat ad a résztvevők kezébe, aminek a segítségével a konfliktusaikat  maguk és környezetük hasznára fordíthatják. Mindezt a piaci ár feléért, harmadáért. Aki nem hiszi további információkért hívja a 06 30 240 00 07 telefonszámot, és győződjön meg róla személyesen.

28. házassági évforduló

Ma van a 28. házassági évfordulónk. Három éve bővebb családi körben zeneszó mellett ültük meg az Ezüstlakodalmunkat, de még az elmúlt három évben is történtek velünk olyan dolgok, amikre azt mondtam: “Ezt nem hiszem el!”, vagy “Na erre nem számítottam!”, esetleg “Fogyóban a türelmem!”

Huszonnyolc év egy házasságban elég jó móka, annak ellenére, hogy még végiggondolni sem tudom, – de szerintem nem is érdemes -, hányszor éreztem úgy, én ezt nem csinálom tovább, elegem van. Pedig nagyon jó házasságban élek, egy kedves, szorgalmas, okos férjjel, három nagyszerű gyermekkel, és mindennel, amit valaha megálmodtam. Mégis el-el kap a hiszti néha, és tudom a férjem is szokott a tűréshatárán mozogni velem kapcsolatban. Mindezek ellenére megy együtt, már 28 éve. Összetartottak bennünket a feladatok, a nehézségek, és visznek bennünket előre a közös sikerek. Ma már több identitásom is van, még akkor is, ha tudom, ettől egy elmével foglalkozó szakember, gyanúsan ráncolná a homlokát. Vagyok én, a férjem, meg mi, én a gyermekeink, meg mi, én, a férjem, a gyermekeink, meg mi. Az első “mi” a házasságom, a második “mi” az anyaságom,  a harmadik “mi” a családom. Mindhármat ennek a huszonnyolc éve tartó házasságnak köszönhetem.  Mindhárom tartóoszlopa a mostani jóllétemnek. Ez adja az örömein jelentős részét, így definiálom magam, ezek a fontosságaim, ez az életem. Pedig ezen kívül az önmagamhoz fűződő kapcsolatom, – amibe a származási családom, a barátaim, kedvteléseim stb. tartoznak -, és a munkám is meghatározza milyen minőségű életet élek. Szerencsére ezekkel is rendben vagyok, de naponta végiggondolom, hogy ezért minden nap tenni kell. Mindhárom területért dolgozni kell, napról napra, mert gondoskodás, és odafigyelés nélkül, rossz irányt vehet, ahogy a legszebb, leggondozottabb kert is elvadul, elburjánzik, rendszeres művelés nélkül.

A család-munka-önmagam hármasból, mégis a család a legnehezebb terület, mert ott másokkal együttműködve jönnek csak az eredmények. Az önmagammal való kapcsolatomban teljesen magamra vagyok utalva, talán ezért nem megy olyan sok embernek éppen ez a rész jól. A munka világában is váltogatható a másokkal együtt, vagy magamban, viszont jó házasságot, boldog családi életet nem lehet szeretet, tisztelet, és együttműködési képesség nélkül élni. Ez egy igazi hétpróba. Nekünk már négyszer sikerült kiállni a hétpróbát, és nagyon szép lenne, még négyszer. Vajon milyen lenne nyolcvan évesen, még mindig együtt? De csak akkor, ha ez mindkettőnknek örömet jelent!  Mert nincs megbetegítőbb, egy beteg kapcsolatnál, bárkihez fűződjön is.

Sajnos elég sok ember éli gyűlölködve az életét, megbetegítve ezzel önmagát, és fertőzve a körülötte lévőket. Robert Waldinger: “Mitől lesz jó az életünk? A boldogság leghosszabb kutatásának tanulságai” című előadásában megosztja velünk, hogyan éljünk hosszú, örömteli életet. Ez a Ted előadás szerepel a Life Coch Képzésünk tananyagában is, annyira fontos bölcsességet tartalmaz. Már több mint tízmillióan érthették meg belőle, a jó kapcsolatok sokáig életben tartanak, de a rosszak megbetegítenek.

Gondoljanak egy citromra!

Amióta abból élek, hogy megosztom másokkal a megfigyeléseimet, gondolataimat, tapasztalataimat, még több időt töltök gondolkodással, és más emberek, helyzetek megfigyelésével. Már régen szemet szúrt az embereknek az a típusa, akinek látszólag minden rendben van az életében, mégis mindig van valami problémája. Leél egy mások által jónak tartott életet, úgy hogy közben folyamatosan rosszul érzi magát. A kívülállók nem értik mi a baja, hiszen sokan boldogan cserélnének vele, de ő napról napra, csak a negatív dolgokra tud figyelni, így megkeseredik, megsavanyodik körülötte minden.

Én úgy képzelem ezt el, mintha az életünk száz százalékát tíz egyenlő részre osztva, kilenc rész teljesen rendben lenne, de állandóan a problémás tizedik résszel lennénk elfoglalva. Gondoljanak egy citromraAz ilyen ember nem az örömeivel, hanem a bajaival foglalkozik éjt nappallá téve. Nem tudom igaz-e, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, hiszen – tudomásom szerint – se ezt, se az ellentétét nem tudták még a tudósok egyértelműen bizonyítani. Azt viszont bárki kipróbálhatja magán, hogy a gondolataink hatással vannak ránk, és bizonyos elváltozásokat is okoznak. Gondoljanak például egy citromra, gondolatban vágják ketté, majd  csavarják ki a levét, – még mindig gondolatban – egy pohárba. Most képzeljék el, amint megisszák ezt a tömény citromlevet. Akinek összegyűlt időközben a nyál a szájában, az saját tapasztalatot szerzett egy perc alatt a gondolatok gondolkodóra tett hatásáról.citromlé 3

Ha egy citrom felidézése képes egy perc alatt, testi reakciókat beindítani, vajon milyen hatása lehet az éveken, évtizedeken át ismételgetett bánatos, dühös, szomorú, depressziós, negatív gondolatoknak? Jót hoznak, egészséget, kiteljesedést? Nem gondolnám. Ezek után biztosan könnyebben megérti mindenki, miért lenne hasznosabb az életünkben lévő jó dolgokra figyelni. Különösen addig, amíg még a jóból van több. Mert azt is megfigyeltem, minél többet panaszkodik valaki, annál több oka lesz idővel a panaszra. Ha rám hallgatnak nem engedik, hogy negatív tendencia uralja az életüket. Akármilyen mértékű is most a negatív hatás valaki életében, egészen biztos, hogy találhat okot az örömre is.  Aki éjt nappallá téve, az életében lévő jó dolgokra figyel, annak nehéz lenne rosszul lenni a jótól. Vannak inspiráló történetek, könyvek, filmek, amik segíthetnek, de mi döntünk magunkról.

Hogyan lehet a hátrányból előny?

Coachként gyakran találkozom olyan emberekkel, akiknek meggyőződése, hogy egy hátrány egész életre szól, azon nem lehet változtatni, sőt a helyzet idővel egyre rosszabbá válik. nevkartyam-elso-oldalaTipikus esete ennek, amikor valaki szegény családba születve, felnőttként is szegénységben él, és a gyermekeit is ezzel a nehéz batyuval indítja útnak. Rendszerint olyan mondatok kerülnek be, ebbe a nehéz batyuba, hogy “Sajnos mi szegények vagyunk, ezért hiába okos a gyerekünk, nem tudjuk a továbbtanulását támogatni. nevkartyam-hatso-oldalaÍgy marad ő is képzetlen, és szegény, pedig sokra vihette volna” A másik gyakori önsorsrontó mondat és gondolat “Ezen a vidéken nem lehet boldogulni. Örül az ember, ha közmunkára behívják, ha ez sincs, marad a segély, abból pedig, csak éhen halni lehet.” Még egy szörnyűséget a végére, aztán gyorsan abbahagyom: “Ezzel a szegénységgel, nem lehet semmit kezdeni. Ebbe csak belebetegszik az ember. Vagy belebolondul.”

Régen összerándult a gyomrom ezekre a mondatokra, de mióta coach vagyok, egyre több örömöt találok az efféle beszélgetésekben. Minden hátrányban benne van az előny lehetősége isKérdéseket teszek fel, amivel jól belekavarodik a segítséget kérő coachee a panaszába. Nézzünk egy példát: “Azt mondta ezen a szegénységen  nem lehet változtatni, sőt a helyzet idővel egyre rosszabbá válik.  Ha nem lehet rajta változtatni, akkor hogy válik egyre rosszabbá?” Néhány hasonló provokatív kérdés után, lassan ráébred a coachee, hogy még akkor is változnak a dolgok, ha semmit sem teszünk. Hiszen a változás az élet egyik állandósága. Innen már könnyen haladunk tovább afelé, hogy ebbe a változásba, bele lehet avatkozni. Sőt, tehetjük ezt, a saját érdekeinket szem előtt tartva is. Számtalan módszer, technika, film, történet segíthet bennünket ezen az úton.  Egyik ilyen módszer a coaching, ami még olyan nehéz helyzetben lévő családoknak is segíthet, mint a képen látható Kolompár család. A meséskönyvben lévő tizenöt fejezetből megtudhatjuk, hogyan változtassunk a hozzáállásunkon, hogy egyre boldogabbá, gazdagabbá, örömtelibbé váljunk.

Három kívánság

Ha családosként, szülőként kifognád az aranyhalat, mi lenne a három kívánságod?

Sokan gondolkodás nélkül pénzt kérnének. Főleg akik szegénynek tartják magukat. Gyakori kívánság még az egészség, mert az közmegegyezés szerint nagyon fontos. Mit szeretnénk harmadiknak? Mindenki azt, ami neki a leginkább hiányzik. könnyebb, mint az 1SZER1

Sokan hiszik – köztük én is -, aki nem a hiány állapotából kér, az jobban jár. Megszokott, elfogadott, elterjedt szemlélet a problémával foglalkozni, azt kérni, ami hiányzik, küzdeni, erőlködni, szenvedni. Pedig van jobb, könnyebb, örömtelibb út! Az elfogadás útja. Ki szokott áldást, békességet, hálát, szeretetet, boldogságot kérni? Mi, akik ismerjük, és használjuk a szavak erejét. Mi, akik az elfogadás útján járunk.

 

 

 

 

 

 

 

Könyvek

A könyvek, már gyermekkorom óta, a legjobb barátaim. Vigasztalnak, nevelnek, segítenek, szórakoztatnak, pihentetnek. Nem is tudok hirtelen kedvenc könyvet mondani, mert sajnálnám azokat, amik kimaradnak. Van egy régi fényképem, és egy régi vágyam: egyszer megcsinálom ezt a kis kuckót magamnak, hogy kipróbáljam, tényleg olyan jó lenne-e itt olvasgatni.könyvkuckóAz életem nagy ajándékának tekintem az olvasást, és ugyanolyan boldoggá tesz az is, hogy 2015 óta, én is szerző lehetek. Néhány éve, – a magam szórakoztatására – írogatni kezdtem. Aztán egyszer csak megszületett a SZÓVARÁZS, majd néhány hónapon belül a SZÓVARÁZS KOLOMPÁRÉKNÁL. Ezek a könyvek olyan regények, mesék, sztorik, történetek, amik segíthetnek boldogabbá válni. Szinte észrevétlenül adják át a szakirodalommal is alátámasztott információkat.  Egy kis tudás+egy kis szórakozás= észrevétlen tanulás. Ráadásul tudom, van még ott ötlet, ahonnan  jöttek.

BoldogAsszonyok KerekAsztal

Már egy fél éve találkozgatunk keddenként az irodámban. Szeretem a keddeket. És szeretem a kérdéseket is. Vajon miért éppen egy kerek asztal körül ülünk le beszélgetni minden hónap első keddjén 17.00 órától? Ilyenkor BoldogAsszonyok KerekAsztalt tartunk, 4YOUBerettyóújfaluban a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor Irodában. Amikor fél évvel ezelőtt döntöttem erről a programról több érvem is volt mellette. De vajon mások mit gondolnak erről? Érdemes-e minden hónap első keddjén, BoldogAsszonyok KerekAsztalt tartani? Honnan jött az ötlet, és miért szánja rá magát valaki, hogy ilyen programot hirdessen? Anyagi oka lenne? Ó, nem. Ez a program teljesen ingyenes, és terveim szerint az is marad. Akkor miért? Reklám? Dehogy, sosem vagyunk olyan sokan, hogy komoly reklámértéke lenne.

Megmondom. Irracionális okai vannak. Az egyik legfontosabb ok teljesen érzelmi. Július első keddje – az első BoldogAsszonyok KerekAsztal – hetedikére esett. Ez a nap volt régen az édesanyánk születésnapja, és ezzel a programmal akartam életem egyik nagy modelljének emléket állítani. Sok éven át kihúztuk a programokat erről a napról, hogy amíg él, együtt köszönthessük gyerekek, unokák, vők, és menyek. Az édesanyánk, vállvetve az édesapánkkal nagyon szép családot épített fel. A szerelmükből. Ugyanis nekik csak a szerelmük volt, de a többit – jót is, rosszat is -, hozta majd az élet. Házasságuk legelején egy szörnyű tragédiát, amiből azt hitték sosem tudnak felállni. Az első gyermekük bölcsőhalált halt. De idővel ez a seb is begyógyult. Azt hiszem azért vállaltak minden gyermeket, mert ők már fiatalon megtanulták, hogy számukra a gyermek a földi lét során a legdrágább kincs. Pedig nem könnyű szülőnek lenni. Azt hiszem a szüleimnek minden rafinériára, tehetségre és képességre szüksége volt ahhoz, hogy tisztességgel neveljenek bennünket. Ha most lennénk gyerekek, – már csak a nagy család, sok gyerek, falusi lakhely, kevés jövedelem miatt is -, valószínűleg hátrányos helyzetűek lennénk. De abban az időben még nem volt ilyen címke. Mindenki boldogult, ahogy tudott. Még végiggondolni is nehéz, mennyi munka, mennyi küszködés, mennyi erőlködés kellett a szüleimnek a mindennapok levezényléséhez, de állták a sarat. Ráadásul képesek voltak évtizedeken át szeretetben élni. Mint a mesékben: holtomiglan, holtodiglan. A mi édesanyánk nagyon boldog asszony volt, pedig voltak nehézségei anyagi és egészségügyi téren is. De neki az, hogy szerethet, és őt is szeretik elég volt a boldogsághoz. Nagyon boldoggá tenne, ha ebben is hasonlítanék rá.

Én azokkal értek egyet, akik szerint a világ, úgy ahogy van, jó. Mindennek van célja és értelme, minden rejt ajándékot, ha hajlandók vagyunk megtalálni benne. A valamikori hátrány, megfelelő hozzáállással előnnyé, és tőkévé válhat. Majd egyszer mindannyian ráébredünk, minek mi lehetett az értelme, haszna, előnye. De én, – állandó oknyomozó gondolkodóként – már most is nagyon sokat profitálok a gyermekkoromból. Az egyik legnagyobb nyereségem, hogy iskolai végzettségtől, anyagi helyzettől, testszíntől-, súlytól-, formától, lakhelytől, életkortól, beosztástól, és bármi mástól függetlenül teljesen egyformának látom az embereket. Megtanultam, hogy a lehetőségek szemével nézzek mindenkire. Szerintem ebből a szempontból egyenlők vagyunk. Tudom, darázsfészekbe nyúlok ezekkel a mondatokkal, pedig nem akarok vitát gerjeszteni. Nem az a célom. Tőlem minden ember élheti azt az életet, ami számára a legjobb, hihet abban, ami őt a legjobban szolgálja. Erről szól a szabad akaratunk. Persze szülőként tartozunk felelősséggel, de nyilván meg van annak is az oka, ki milyen családba születik. Erről a családállítás, mint zseniális új tudományterület, már elég sokat tud, és tanít.

Visszatérve az egyenlőségre, őszintén hiszem, hogy a lehetőségeink tényleg korlátlanok. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy valóra váltsa akár a legmerészebb álmait is. Ebből a szempontból is egyformák vagyunk. És ez így van, mióta világ a világ. Artúr király lovagjainak volt egy legendás csiszolt márványasztala. Az asztal kereksége azt jelképezte, hogy a körülötte ülők egyenrangúak. Ahogy mi emberek is azok vagyunk. Sajnos vannak köztünk akik többnek, vagy kevesebbnek hiszik magukat másoknál, és eszükbe sem jut, hogy éppen a viselkedésükkel teremtenek meg helyzeteket, melyekben aztán szenvedésekkel élik napjaikat. Igaz vannak olyan helyzetek, amikben nehéz megtalálni az áldást. De, ha a saját értékességünkre ráébredünk, arra is könnyebben rájövünk, mivel járulhatunk hozzá mások életéhez. És a mi tehetősségünk lesz, a mi lehetőségünk. Én coachként bármilyen embernek tudok segíteni abban, hogy meglássa a saját értékét. Ha értékesnek látja magát, megváltozik a hozzáállása a dolgokhoz. Őszintén hiszem, a hozzáállásunk megváltoztatásával pedig, az életünk is változtatható.

Szóval az asztal azért kerek, mert azt jelképezi, hogy mindannyian egyformák vagyunk. Nem ugyanott járunk az életünkben, de ez csak tudatosság kérdése. Megéri-e BoldogAsszonyok KerekAsztalt tartani? Bizony meg, mert hónapról hónapra megerősít abban, milyen értékek mellett köteleztem el magam. Azt nem tudom, honnan jött az ötlet, arra viszont tisztán emlékszem akkor jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogyan tudnék másoknak segíteni abban, hogy értékesnek érezzék magukat.

Ma is lesz öttől Berettyóújfaluban, a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor Irodában BoldogAsszonyok KerekAsztal. Szeretettel várok mindenkit az ingyenes, kilencven perc időtartamú, közvetlen, jó hangulatú beszélgetésre.