Life Coach vagyok
Tegnap vizsgáztam, Life Coach vagyok. Kalandos út vezetett idáig, sokszor rácsodálkozom mennyi jót tartogat az Élet, ha el tudjuk fogadni.
2013 decemberében hagytam abba a tanítást, és a Bihari Gyerekesély Irodában kezdtem el dolgozni közösségi és ifjúsági koordinátorként. Ha kétszáz állás közül kellett volna egyetlenegyet választani amit a legjobban szeretnék, akkor is ezt választottam volna. Közösségi Házak, Roma Családmentorok, Anya Mesélj, Játssz Velem Játszótárak, Családi Körök, Közösségi Programok, Nyári Tábor, Kollégiumi Felzárkóztatás, Pályaválasztási programok tartoznak hozzám. Járom Bihar huszonkilenc települését, sok emberrel beszélgetek. Tökéletes munka, nagyon szeretem. Egy probléma van csak, hogy pályázati forrásból működik, így 2015. április 30-ig tart. Tudom ilyenkor az emberek általában szomorúak, arra gondolva, hogy minden jónak vége szakad egyszer, én viszont másképp látom. Szerintem sok lehetőség áll mindenki előtt, ha hálával el tudja fogadni, amit az Élet ad. A szerződés vége lehet egy másik út kezdete, amire érdemes felkészülni. Az elmúlt egy évben több új szakmát tanultam meg. Először közösségépítést elméletben és napról napra gyakorlatban is, mert alapvető szükségletem, hogy jól csináljam a munkámat. Majd befejeztem a 2013-ban elkezdett gyermekjogi képviselő képzést, hiszen annak az új munkahelyemen is nagy hasznát veszem. Következő lépésként ugyanilyen megfontolásból mediációt tanultam, az Igazságügyi Minisztérium 002261/1 számmal adta ki a Közvetítői Igazolványomat. Nagyon tetszik a mediátori tevékenység, egyetértek azokkal akik szerint ez a béketeremtés tudománya. Azok az emberek akik a konfliktuskezelésnek ezt a formáját választják sokkal kevesebb fájdalommal tudják rendezni a konfliktusaikat, arról nem is beszélve, hogy mennyi időt és pénzt takarítanak meg. Így több erőforrásuk marad arra, hogy újraépítsék az életüket. Ezen gondolkozva döntöttem úgy, hogy megtanulom a life coachingot, hiszen coachként a másik úton való elindulásban is tudom az újraépítést segíteni. A coachingot is jól tudom hasznosítani a mostani munkámban. Szó szerint elvarázsol ez az új szakma. Egy ideje gyakorlom is, hiszen a vizsgára készülve huszonegy coachingom volt, természetesen tiszteletdíj nélkül. A vizsga volt a huszonkettedik, és mára újra bejelentkezett valaki, így szalad a szekér tovább. A legújabb coachee a családomból jött, nekik természetesen ingyenes a coaching, és azoktól a coacheektól sem kérek pénzt a hátralévő alkalmakra sem, akik ingyen kezdték el. Ez számomra a tanulás időszaka, és nagyon hálás vagyok amiért lehetőséget adtak-adnak arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsek. Tudom azonban, hogy rövid időn belül már nemcsak a tapasztalataimat gazdagítja a coaching, hanem a pénztárcámat is, ami olyan szempontból is szerencsés, hogy a befektetett erőforrások elkezdenek először megtérülni, majd kamatozni. Egy hónapja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet konfliktuskezelési szakterületen nyilvántartásba vett az országos szaktanácsadói névjegyzékben, ami tudom már-már vicces, de szintén jól hasznosítható a mostani munkámban, és ugyanilyen megfontolásból folytatom a tanulást tovább a business coach képzéssel. Az ebben a dologban a legjobb, hogy talán a mostani munkám folytatásának a lehetőségére is van remény. Még nem tudok semmi biztosat, abban viszont biztos vagyok, hogy jó ötlet volt fejleszteni magam az elmúlt egy évben. A coaching olyan tevékenység amit főállás mellet munka után is lehet csinálni, így ha megmarad az állásom hasznosíthatom ott is, és privátban is. Létrehoztam egy irodát, WordMagic a neve. Az elmúlt egy évben többen megkérdezték, nem fárasztó-e munka és család mellett a tanulás? Megéri-e? Igaz sok pénz, sok idő, sok áldozat. De amikor van fizetésem, könnyebben tudok úgy gazdálkodni, hogy a jövőmbe is tudjak befektetni belőle. Az időt rá kell szánni, az áldozatot meg kell hozni, ha akarunk egy jobb életet. Fejlődni öröm, én ha tudom a fejlődést választom, mert a fejlődés mindig gazdagít.