Az újdonság varázsa

A fejlődés mindig a komfortzónán kívül van

Hetek óta honlapkészítést tanulok. Vettem ősszel egy jó távoktatásos csomagot, és munka után, hétvégenként online marketinget tanultam,  kimondhatatlan szavakat próbáltam megérteni, majd átültetni a gyakorlatba. Persze lépésről lépésre segített a tananyag, és segít most is amikor ezt a bejegyzést írom, de túl az ötvenen többször éreztem úgy, hogy elég nagy fába vágtam a fejszémet, nem fog ez nekem menni. Az volt a legnehezebb része eddig amikor a tizenöt perces oktatóvideót hat óra küszködés után még mindig nem tudtam megcsinálni. Pihentem néhány napot, majd újra nekikezdtem. Az új lendület másodjára már csak négy órán át tartott. A fejemben lévő hangnak ennyi idő elég volt ahhoz, hogy falhoz állítson. Futott az “én ezt biztos soha nem fogom tudni megtanulni” mondat, de ez csak az egyik legenyhébb hangvétel volt, mert egész cifra dolgok is megfordultak a fejemben.  Ezután egy hétig pihentem. Nem jó nekem gondoltam, ha ennyire szétzúzom az önbizalmamat, talán meg kellene kérni okos, mosolygós ismerősömet szerkessze ő a honlapot. Neki ez a szakmája, profi módon csinálja, megbízok benne, szeretem, nem is kerülne sokba. Már majdnem meggyőztem magam, többször elhatározva, hogy felhívom telefonon, amikor a Dumagép mellett (ahogy a fejemben lévő kritikust hívom) meghallottam a Lelkem hangját is: “Semmit sem veszítesz azzal, ha újra megpróbálod. Még később is feladhatod. Vagy később is elkezdheted. Emlékszel amikor elhatároztad, hogy belevágsz ebbe milyen lelkesedést éreztél? Tudtad, hogy nehéz lesz, de azt is tudtad, hogy nincs semmi tétje a dolognak. Ne engedd, hogy ami boldoggá tehetett volna megnyomorítson. Próbáld újra, ha akarod, és ha nem megy nevess rajta. Emlékszel a kicsi gyerekekre, hányszor fenékre ülnek, vagy orra buknak míg megtanulnak járni. Mégis megtanulják. Küszködéssel, félelemmel, fájdalommal, de kíváncsisággal, törekvéssel, örömmel és büszkeséggel is. Szóval állj fel, porold le magad újra és újra. Ez az a játék amit úgy hívunk, hogy fejlődés. A fejlődés mindig a komfortzónán kívül van.” Igen, a fejlődés mindig a komfortzónán kívül van, a komfortzónánkból kilépni pedig  nehéz. Most mégis itt vagyok, és már egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez is tanulható, függetlenül attól hány éves vagyok. Túl vagyok a rémséges tizenöt perces videón. Belekerült tizenöt órámba, de megcsináltam! Két szót néztem el, persze erre csak akkor jöttem rá amikor már kívülről fújtam minden szót az oktatóvideóról, viszont ezentúl bármikor fejből meg tudom már csinálni. Biztos lesznek még nehézségek, de azt próbálom önmagam számára megerősíteni, hogy minél nehezebb számomra egy helyzet annál több ajándékot tartogathat. A komfortzónánk bármilyen jó és biztonságos is egy idő után unalmas. Fejlődésre vagyunk beprogramozva, a növekedés, többet tudás, többé válás nagyszerű móka. Az újdonság varázsa felpezsdíti a vért, az a büszkeség és öröm pedig ami a “mégis meg tudtam csinálni” érzést kíséri csak ráadás mellé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.