problémák címkével jelölt bejegyzések

Gondoljanak egy citromra!

Amióta abból élek, hogy megosztom másokkal a megfigyeléseimet, gondolataimat, tapasztalataimat, még több időt töltök gondolkodással, és más emberek, helyzetek megfigyelésével. Már régen szemet szúrt az embereknek az a típusa, akinek látszólag minden rendben van az életében, mégis mindig van valami problémája. Leél egy mások által jónak tartott életet, úgy hogy közben folyamatosan rosszul érzi magát. A kívülállók nem értik mi a baja, hiszen sokan boldogan cserélnének vele, de ő napról napra, csak a negatív dolgokra tud figyelni, így megkeseredik, megsavanyodik körülötte minden.

Én úgy képzelem ezt el, mintha az életünk száz százalékát tíz egyenlő részre osztva, kilenc rész teljesen rendben lenne, de állandóan a problémás tizedik résszel lennénk elfoglalva. Gondoljanak egy citromraAz ilyen ember nem az örömeivel, hanem a bajaival foglalkozik éjt nappallá téve. Nem tudom igaz-e, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, hiszen – tudomásom szerint – se ezt, se az ellentétét nem tudták még a tudósok egyértelműen bizonyítani. Azt viszont bárki kipróbálhatja magán, hogy a gondolataink hatással vannak ránk, és bizonyos elváltozásokat is okoznak. Gondoljanak például egy citromra, gondolatban vágják ketté, majd  csavarják ki a levét, – még mindig gondolatban – egy pohárba. Most képzeljék el, amint megisszák ezt a tömény citromlevet. Akinek összegyűlt időközben a nyál a szájában, az saját tapasztalatot szerzett egy perc alatt a gondolatok gondolkodóra tett hatásáról.citromlé 3

Ha egy citrom felidézése képes egy perc alatt, testi reakciókat beindítani, vajon milyen hatása lehet az éveken, évtizedeken át ismételgetett bánatos, dühös, szomorú, depressziós, negatív gondolatoknak? Jót hoznak, egészséget, kiteljesedést? Nem gondolnám. Ezek után biztosan könnyebben megérti mindenki, miért lenne hasznosabb az életünkben lévő jó dolgokra figyelni. Különösen addig, amíg még a jóból van több. Mert azt is megfigyeltem, minél többet panaszkodik valaki, annál több oka lesz idővel a panaszra. Ha rám hallgatnak nem engedik, hogy negatív tendencia uralja az életüket. Akármilyen mértékű is most a negatív hatás valaki életében, egészen biztos, hogy találhat okot az örömre is.  Aki éjt nappallá téve, az életében lévő jó dolgokra figyel, annak nehéz lenne rosszul lenni a jótól. Vannak inspiráló történetek, könyvek, filmek, amik segíthetnek, de mi döntünk magunkról.

Az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete

Komolyan tenni akarok napról napra azért, hogy minél többen legyünk boldog asszonyok, így megkerülhetetlen, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzak, amik akadályozhatják ezt. A félelem, kirekesztés és bántalmazás biztos akadálya a boldogságnak. Különösen akkor, ha a gyermekünket érinti. Középiskolai tanárként a legkeservesebb emlékeim kötődnek ahhoz, amikor a gyerekek kiközösítettek valakit, vagy valakiket. Nem is lehet néhány szóban elmagyarázni, milyen sok szempontot kell figyelembe venni, mennyire veszélyes felnőttként véleményt mondani, döntést hozni. Mert az esetek többségében alattomos, gonosz, álnok dolgokról van szó. De az is kiderül, hogy aki gonoszkodott, alattomos és álnok volt, egyben problémagazda is. Mert, ha vesszük a fáradságot, és utánajárunk a dolgoknak  kiderül, hogy az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete, és a benne lévő dühöt, fájdalmat, agressziót vezeti le egy tőle gyengébben.

A gyermekbántalmazásról még mélyebb a csend, pedig a törvény évek óta tiltja a gyerekek mindennemű bántalmazását, beleértve ebbe, a ma még oly sokszor alkalmazott verbális agressziót is. Mégis vannak szülők, akik nem is tudnak róla, hogy bántják a gyermeküket, sőt olyan szülők is vannak akik tudják, de eltűrik, hogy sérelem érje a gyermekeiket, akár intézményes keretek között is, és a legrosszabb esetekben vannak olyan szülők, akik maguk is bántják a gyerekeiket.

Az UNICEF “Szemünk előtt, mégis láthatatlan” című jelentése 190 országból gyűjtött össze olyan adatokat, amelyek gyermekek elleni erőszakot rögzítenek ott, ahol a gyermekeknek biztonságban kellene lenniük: a közösségükben, az iskolában és az otthonukban.Szemünk előtt, mégis láthatatlanRészletezi az erőszak hosszan tartó, gyakran generációkon átívelő hatásait. Kimutatja, hogy az erőszaknak kitett gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak munkanélküli, nélkülöző és agresszív felnőttekké. A szerzők megjegyzik, hogy az adatok csak olyan egyénektől származnak, akik hajlandók voltak válaszolni, így a jelentés minimális becsléseket tartalmaz.” forrás:  http://unicef.hu/dobbenetes-gyermekbantalmazasi-adatok-2/