gyerekek címkével jelölt bejegyzések

28. házassági évforduló

Ma van a 28. házassági évfordulónk. Három éve bővebb családi körben zeneszó mellett ültük meg az Ezüstlakodalmunkat, de még az elmúlt három évben is történtek velünk olyan dolgok, amikre azt mondtam: “Ezt nem hiszem el!”, vagy “Na erre nem számítottam!”, esetleg “Fogyóban a türelmem!”

Huszonnyolc év egy házasságban elég jó móka, annak ellenére, hogy még végiggondolni sem tudom, – de szerintem nem is érdemes -, hányszor éreztem úgy, én ezt nem csinálom tovább, elegem van. Pedig nagyon jó házasságban élek, egy kedves, szorgalmas, okos férjjel, három nagyszerű gyermekkel, és mindennel, amit valaha megálmodtam. Mégis el-el kap a hiszti néha, és tudom a férjem is szokott a tűréshatárán mozogni velem kapcsolatban. Mindezek ellenére megy együtt, már 28 éve. Összetartottak bennünket a feladatok, a nehézségek, és visznek bennünket előre a közös sikerek. Ma már több identitásom is van, még akkor is, ha tudom, ettől egy elmével foglalkozó szakember, gyanúsan ráncolná a homlokát. Vagyok én, a férjem, meg mi, én a gyermekeink, meg mi, én, a férjem, a gyermekeink, meg mi. Az első “mi” a házasságom, a második “mi” az anyaságom,  a harmadik “mi” a családom. Mindhármat ennek a huszonnyolc éve tartó házasságnak köszönhetem.  Mindhárom tartóoszlopa a mostani jóllétemnek. Ez adja az örömein jelentős részét, így definiálom magam, ezek a fontosságaim, ez az életem. Pedig ezen kívül az önmagamhoz fűződő kapcsolatom, – amibe a származási családom, a barátaim, kedvteléseim stb. tartoznak -, és a munkám is meghatározza milyen minőségű életet élek. Szerencsére ezekkel is rendben vagyok, de naponta végiggondolom, hogy ezért minden nap tenni kell. Mindhárom területért dolgozni kell, napról napra, mert gondoskodás, és odafigyelés nélkül, rossz irányt vehet, ahogy a legszebb, leggondozottabb kert is elvadul, elburjánzik, rendszeres művelés nélkül.

A család-munka-önmagam hármasból, mégis a család a legnehezebb terület, mert ott másokkal együttműködve jönnek csak az eredmények. Az önmagammal való kapcsolatomban teljesen magamra vagyok utalva, talán ezért nem megy olyan sok embernek éppen ez a rész jól. A munka világában is váltogatható a másokkal együtt, vagy magamban, viszont jó házasságot, boldog családi életet nem lehet szeretet, tisztelet, és együttműködési képesség nélkül élni. Ez egy igazi hétpróba. Nekünk már négyszer sikerült kiállni a hétpróbát, és nagyon szép lenne, még négyszer. Vajon milyen lenne nyolcvan évesen, még mindig együtt? De csak akkor, ha ez mindkettőnknek örömet jelent!  Mert nincs megbetegítőbb, egy beteg kapcsolatnál, bárkihez fűződjön is.

Sajnos elég sok ember éli gyűlölködve az életét, megbetegítve ezzel önmagát, és fertőzve a körülötte lévőket. Robert Waldinger: “Mitől lesz jó az életünk? A boldogság leghosszabb kutatásának tanulságai” című előadásában megosztja velünk, hogyan éljünk hosszú, örömteli életet. Ez a Ted előadás szerepel a Life Coch Képzésünk tananyagában is, annyira fontos bölcsességet tartalmaz. Már több mint tízmillióan érthették meg belőle, a jó kapcsolatok sokáig életben tartanak, de a rosszak megbetegítenek.

Az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete

Komolyan tenni akarok napról napra azért, hogy minél többen legyünk boldog asszonyok, így megkerülhetetlen, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzak, amik akadályozhatják ezt. A félelem, kirekesztés és bántalmazás biztos akadálya a boldogságnak. Különösen akkor, ha a gyermekünket érinti. Középiskolai tanárként a legkeservesebb emlékeim kötődnek ahhoz, amikor a gyerekek kiközösítettek valakit, vagy valakiket. Nem is lehet néhány szóban elmagyarázni, milyen sok szempontot kell figyelembe venni, mennyire veszélyes felnőttként véleményt mondani, döntést hozni. Mert az esetek többségében alattomos, gonosz, álnok dolgokról van szó. De az is kiderül, hogy aki gonoszkodott, alattomos és álnok volt, egyben problémagazda is. Mert, ha vesszük a fáradságot, és utánajárunk a dolgoknak  kiderül, hogy az bánt másokat, akinek valami miatt nagyon rossz az élete, és a benne lévő dühöt, fájdalmat, agressziót vezeti le egy tőle gyengébben.

A gyermekbántalmazásról még mélyebb a csend, pedig a törvény évek óta tiltja a gyerekek mindennemű bántalmazását, beleértve ebbe, a ma még oly sokszor alkalmazott verbális agressziót is. Mégis vannak szülők, akik nem is tudnak róla, hogy bántják a gyermeküket, sőt olyan szülők is vannak akik tudják, de eltűrik, hogy sérelem érje a gyermekeiket, akár intézményes keretek között is, és a legrosszabb esetekben vannak olyan szülők, akik maguk is bántják a gyerekeiket.

Az UNICEF “Szemünk előtt, mégis láthatatlan” című jelentése 190 országból gyűjtött össze olyan adatokat, amelyek gyermekek elleni erőszakot rögzítenek ott, ahol a gyermekeknek biztonságban kellene lenniük: a közösségükben, az iskolában és az otthonukban.Szemünk előtt, mégis láthatatlanRészletezi az erőszak hosszan tartó, gyakran generációkon átívelő hatásait. Kimutatja, hogy az erőszaknak kitett gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak munkanélküli, nélkülöző és agresszív felnőttekké. A szerzők megjegyzik, hogy az adatok csak olyan egyénektől származnak, akik hajlandók voltak válaszolni, így a jelentés minimális becsléseket tartalmaz.” forrás:  http://unicef.hu/dobbenetes-gyermekbantalmazasi-adatok-2/