boldogság címkével jelölt bejegyzések

Boldogságot tanítok, találd ki, hogy mi vagyok!

Két éve kezdtem el a Boldog Asszonyok Projektemet, és annyi munkaórát, lelkesedést, hitet, erőfeszítést, tudást tettem az elmúlt két évben bele, hogy csak ámulok, amikor végigtekintek rajta. Nem tudatos tervezés, vagy átgondolt marketing inspirált, erre a sok munkára, bár természetesen terveztem tudatosan, és igyekeztem a marketinget is felhasználni, mégis egy varázslatos érzés vezetett leginkább, amit lelkesedésnek hívunk.

cegtablaMindig is lelkes, vidám, optimista ember voltam, de amióta munkaként, heti nagyon sok órában foglalkozom azzal, mitől leszünk boldogok, számomra is felfoghatatlan módon változok én is, és az életem is. A nyáron például, véletlenül új irányt vett a szakmai pályafutásom, ugyanis a segítőimmel kidolgoztunk egy olyan tananyagot, amely lefedi a life coachok képzésének tematikáját, ugyanakkor nagyon magas minősítéseket megcélozva, szeretne a pedagógusok akkreditált továbbképzési rendszerében is részt venni. Legnagyobb örömünkre, a Pedagógus Akkreditációs Tanács kedvező elbírálásban részesítette az új távoktatás alapítási kérelmünket, így  az “Oktatásért felelős miniszter elé terjesztve döntéshozatalra” állapotában van jelenleg.

Azon túl, hogy szakmai életem nagy megtiszteltetésének tartom, még annak a gondolatát is, hogy gyakorló pedagógusok továbbképzését végezzem, elképesztő lehetőségeket látok a life coach képzésben, úgy általában is, de különösképpen a pedagógusok között. Hiszen gondolják csak végig, milyen sok élethelyzettel találkoznak a pedagógusok, a munkájuk során, aminek az elvégzéséhez, se képzést, se muníciót nem kaptak, mégis meg kell oldaniuk ezeket a helyzeteket, ahhoz, hogy végezhessék a munkájukat.

Már biztosan kitalálták a címben elbújtatott  kérdésre a választ, mi vagyok, ha boldogságot tanítok? Lice coach oktató:)

28. házassági évforduló

Ma van a 28. házassági évfordulónk. Három éve bővebb családi körben zeneszó mellett ültük meg az Ezüstlakodalmunkat, de még az elmúlt három évben is történtek velünk olyan dolgok, amikre azt mondtam: “Ezt nem hiszem el!”, vagy “Na erre nem számítottam!”, esetleg “Fogyóban a türelmem!”

Huszonnyolc év egy házasságban elég jó móka, annak ellenére, hogy még végiggondolni sem tudom, – de szerintem nem is érdemes -, hányszor éreztem úgy, én ezt nem csinálom tovább, elegem van. Pedig nagyon jó házasságban élek, egy kedves, szorgalmas, okos férjjel, három nagyszerű gyermekkel, és mindennel, amit valaha megálmodtam. Mégis el-el kap a hiszti néha, és tudom a férjem is szokott a tűréshatárán mozogni velem kapcsolatban. Mindezek ellenére megy együtt, már 28 éve. Összetartottak bennünket a feladatok, a nehézségek, és visznek bennünket előre a közös sikerek. Ma már több identitásom is van, még akkor is, ha tudom, ettől egy elmével foglalkozó szakember, gyanúsan ráncolná a homlokát. Vagyok én, a férjem, meg mi, én a gyermekeink, meg mi, én, a férjem, a gyermekeink, meg mi. Az első “mi” a házasságom, a második “mi” az anyaságom,  a harmadik “mi” a családom. Mindhármat ennek a huszonnyolc éve tartó házasságnak köszönhetem.  Mindhárom tartóoszlopa a mostani jóllétemnek. Ez adja az örömein jelentős részét, így definiálom magam, ezek a fontosságaim, ez az életem. Pedig ezen kívül az önmagamhoz fűződő kapcsolatom, – amibe a származási családom, a barátaim, kedvteléseim stb. tartoznak -, és a munkám is meghatározza milyen minőségű életet élek. Szerencsére ezekkel is rendben vagyok, de naponta végiggondolom, hogy ezért minden nap tenni kell. Mindhárom területért dolgozni kell, napról napra, mert gondoskodás, és odafigyelés nélkül, rossz irányt vehet, ahogy a legszebb, leggondozottabb kert is elvadul, elburjánzik, rendszeres művelés nélkül.

A család-munka-önmagam hármasból, mégis a család a legnehezebb terület, mert ott másokkal együttműködve jönnek csak az eredmények. Az önmagammal való kapcsolatomban teljesen magamra vagyok utalva, talán ezért nem megy olyan sok embernek éppen ez a rész jól. A munka világában is váltogatható a másokkal együtt, vagy magamban, viszont jó házasságot, boldog családi életet nem lehet szeretet, tisztelet, és együttműködési képesség nélkül élni. Ez egy igazi hétpróba. Nekünk már négyszer sikerült kiállni a hétpróbát, és nagyon szép lenne, még négyszer. Vajon milyen lenne nyolcvan évesen, még mindig együtt? De csak akkor, ha ez mindkettőnknek örömet jelent!  Mert nincs megbetegítőbb, egy beteg kapcsolatnál, bárkihez fűződjön is.

Sajnos elég sok ember éli gyűlölködve az életét, megbetegítve ezzel önmagát, és fertőzve a körülötte lévőket. Robert Waldinger: “Mitől lesz jó az életünk? A boldogság leghosszabb kutatásának tanulságai” című előadásában megosztja velünk, hogyan éljünk hosszú, örömteli életet. Ez a Ted előadás szerepel a Life Coch Képzésünk tananyagában is, annyira fontos bölcsességet tartalmaz. Már több mint tízmillióan érthették meg belőle, a jó kapcsolatok sokáig életben tartanak, de a rosszak megbetegítenek.