BoldogAsszonyok KerekAsztal

Már egy fél éve találkozgatunk keddenként az irodámban. Szeretem a keddeket. És szeretem a kérdéseket is. Vajon miért éppen egy kerek asztal körül ülünk le beszélgetni minden hónap első keddjén 17.00 órától? Ilyenkor BoldogAsszonyok KerekAsztalt tartunk, Berettyóújfaluban a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor Irodában. Amikor fél évvel ezelőtt döntöttem erről a programról több érvem is volt mellette. De vajon mások mit gondolnak erről? Érdemes-e minden hónap első keddjén, BoldogAsszonyok KerekAsztalt tartani? Honnan jött az ötlet, és miért szánja rá magát valaki, hogy ilyen programot hirdessen? Anyagi oka lenne? Ó, nem. Ez a program teljesen ingyenes, és terveim szerint az is marad. Akkor miért? Reklám? Dehogy, sosem vagyunk olyan sokan, hogy komoly reklámértéke lenne.

Megmondom. Irracionális okai vannak. Az egyik legfontosabb ok teljesen érzelmi. Július első keddje – az első BoldogAsszonyok KerekAsztal – hetedikére esett. Ez a nap volt régen az édesanyánk születésnapja, és ezzel a programmal akartam életem egyik nagy modelljének emléket állítani. Sok éven át kihúztuk a programokat erről a napról, hogy amíg él, együtt köszönthessük gyerekek, unokák, vők, és menyek. Az édesanyánk, vállvetve az édesapánkkal nagyon szép családot épített fel. A szerelmükből. Ugyanis nekik csak a szerelmük volt, de a többit – jót is, rosszat is -, hozta majd az élet. Házasságuk legelején egy szörnyű tragédiát, amiből azt hitték sosem tudnak felállni. Az első gyermekük bölcsőhalált halt. De idővel ez a seb is begyógyult. Azt hiszem azért vállaltak minden gyermeket, mert ők már fiatalon megtanulták, hogy számukra a gyermek a földi lét során a legdrágább kincs. Pedig nem könnyű szülőnek lenni. Azt hiszem a szüleimnek minden rafinériára, tehetségre és képességre szüksége volt ahhoz, hogy tisztességgel neveljenek bennünket. Ha most lennénk gyerekek, – már csak a nagy család, sok gyerek, falusi lakhely, kevés jövedelem miatt is -, valószínűleg hátrányos helyzetűek lennénk. De abban az időben még nem volt ilyen címke. Mindenki boldogult, ahogy tudott. Még végiggondolni is nehéz, mennyi munka, mennyi küszködés, mennyi erőlködés kellett a szüleimnek a mindennapok levezényléséhez, de állták a sarat. Ráadásul képesek voltak évtizedeken át szeretetben élni. Mint a mesékben: holtomiglan, holtodiglan. A mi édesanyánk nagyon boldog asszony volt, pedig voltak nehézségei anyagi és egészségügyi téren is. De neki az, hogy szerethet, és őt is szeretik elég volt a boldogsághoz. Nagyon boldoggá tenne, ha ebben is hasonlítanék rá.

Én azokkal értek egyet, akik szerint a világ, úgy ahogy van, jó. Mindennek van célja és értelme, minden rejt ajándékot, ha hajlandók vagyunk megtalálni benne. A valamikori hátrány, megfelelő hozzáállással előnnyé, és tőkévé válhat. Majd egyszer mindannyian ráébredünk, minek mi lehetett az értelme, haszna, előnye. De én, – állandó oknyomozó gondolkodóként – már most is nagyon sokat profitálok a gyermekkoromból. Az egyik legnagyobb nyereségem, hogy iskolai végzettségtől, anyagi helyzettől, testszíntől-, súlytól-, formától, lakhelytől, életkortól, beosztástól, és bármi mástól függetlenül teljesen egyformának látom az embereket. Megtanultam, hogy a lehetőségek szemével nézzek mindenkire. Szerintem ebből a szempontból egyenlők vagyunk. Tudom, darázsfészekbe nyúlok ezekkel a mondatokkal, pedig nem akarok vitát gerjeszteni. Nem az a célom. Tőlem minden ember élheti azt az életet, ami számára a legjobb, hihet abban, ami őt a legjobban szolgálja. Erről szól a szabad akaratunk. Persze szülőként tartozunk felelősséggel, de nyilván meg van annak is az oka, ki milyen családba születik. Erről a családállítás, mint zseniális új tudományterület, már elég sokat tud, és tanít.

Visszatérve az egyenlőségre, őszintén hiszem, hogy a lehetőségeink tényleg korlátlanok. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy valóra váltsa akár a legmerészebb álmait is. Ebből a szempontból is egyformák vagyunk. És ez így van, mióta világ a világ. Artúr király lovagjainak volt egy legendás csiszolt márványasztala. Az asztal kereksége azt jelképezte, hogy a körülötte ülők egyenrangúak. Ahogy mi emberek is azok vagyunk. Sajnos vannak köztünk akik többnek, vagy kevesebbnek hiszik magukat másoknál, és eszükbe sem jut, hogy éppen a viselkedésükkel teremtenek meg helyzeteket, melyekben aztán szenvedésekkel élik napjaikat. Igaz vannak olyan helyzetek, amikben nehéz megtalálni az áldást. De, ha a saját értékességünkre ráébredünk, arra is könnyebben rájövünk, mivel járulhatunk hozzá mások életéhez. És a mi tehetősségünk lesz, a mi lehetőségünk. Én coachként bármilyen embernek tudok segíteni abban, hogy meglássa a saját értékét. Ha értékesnek látja magát, megváltozik a hozzáállása a dolgokhoz. Őszintén hiszem, a hozzáállásunk megváltoztatásával pedig, az életünk is változtatható.

Szóval az asztal azért kerek, mert azt jelképezi, hogy mindannyian egyformák vagyunk. Nem ugyanott járunk az életünkben, de ez csak tudatosság kérdése. Megéri-e BoldogAsszonyok KerekAsztalt tartani? Bizony meg, mert hónapról hónapra megerősít abban, milyen értékek mellett köteleztem el magam. Azt nem tudom, honnan jött az ötlet, arra viszont tisztán emlékszem akkor jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogyan tudnék másoknak segíteni abban, hogy értékesnek érezzék magukat.

Ma is lesz öttől Berettyóújfaluban, a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor Irodában BoldogAsszonyok KerekAsztal. Szeretettel várok mindenkit az ingyenes, kilencven perc időtartamú, közvetlen, jó hangulatú beszélgetésre.