Pozitív pedagógia

Az elmúlt húsz évben a pedagógia területén is egyre inkább felütötte a fejét az optimizmus, és ha ma még kevés követője akad is, már egyre többen vagyunk olyan pedagógusok akik a gyerekekben lévő értékekre figyelünk, és nem valami olyat akarunk rájuk kényszeríteni ami szerintünk fontos. Persze a reformpedagógiai irányzatok mindig gazdagok voltak ebből a szempontból is, de hagyományos állami iskolákban a humanisztikus irányzat és a pozitív pszichológia nyomán kezdett gyökeret ereszteni, és virágozni ez a szemlélet. A pozitív pedagógus egyik alapvető tulajdonsága a folyamatos fejlődés. Nyitott az új módszerekre, ezért korától függetlenül az újabb és újabb generációk is szívesen tanulnak tőle, és ő is tőlük. Ez a másik jelentős vonása. Nem mindenható, mindentudó óriásként szédeleg a saját gőgjével, hanem egyenrangú partnerként, interaktív módon vesz részt a tanulási folyamatban, tudva, hogy ő is mindig kap, profitál valamit. Örömmel tanul, nyitott az új információkra, és lelkesedéssel tölti el a világ és saját tantárgya csodája. Ez a hozzáállás átragad a környezetére is, és a diákok egy idő után a tudás öröméért hallgatják. Az ilyen pedagógus elfogadást kommunikál a gyerek felé, szinte sohasem büntet, nála szabad tévedni, hibázni, folyamatos lehetőséget biztosít a javításra, a jobbá válásra, nevelési stílusa meleg, engedékeny. Az ilyen nevelőt gyermekközpontú viselkedés jellemzi, többször dicsér, ritkán büntet viszont, ha szükséges, mindig a gyermek számára is érthető indokkal teszi, szívesebben erősíti a helyes cselekedetet, gyakran beszélget a gyermekkel, a gyermeket elfogadja,  megérti, együtt érez vele, a tetteit, az ítéleteit megindokolja, és úgy magyarázza el, hogy az a gyermek számára is érthető legyen. Erőszakmentesen kommunikál. Éli is amit képvisel. Hiteles, vonzó személyiség.

Azok a gyerekek akik ilyen nevelést kapnak sikerkeresők, nyitottak, pozitívan fordulnak a világ felé, aktívak, becsvágyóak, barátságosak, kreatívak, alkotóak. A  problémáikkal szívesen fordulnak a tanár felé, gyakran modellként másolják. Persze itt is vannak tilalmak, de az ilyen nevelők nem merev szabályokat alkalmaznak, hanem a gyermek és a többi résztvevő érdekeit is szem előtt tartó, minden résztvevő által elfogadható, érthető és betartható szabályokkal próbálnak olyan kereteket lefektetni, melyeken belül biztonságosan , komfortosan és jól érezheti magát mindenki. A biztonság érzését egyébként éppen a büntetés hiánya váltja ki. Persze előfordulhat, hogy az ilyen nevelést kapott gyerekek néha szemtelenebbek, pimaszabbak a társaiknál, hiszen nem tartanak a következményektől, de mindig kiderül, hogy viselkedésükkel nem a tanárt akarják bántani. Rendszerint ki is hangsúlyozzák, hogy nem volt ilyen szándékuk, és ez hihető is. Miért akarnának megbántani egy olyan embert aki a hozzáállásával az erősségeiket, a pozitív tulajdonságaikat, a bennük lévő értékeket hangosítja ki? Aki arra biztat, hogy az életben azokat a tevékenységeket keressük amik végzésekor örömet élünk át. Ez a hozzáállás ugyanis hangsúlyozza az egyéni önmegvalósítást és jóllétet, de az egyéni jóllét mellett a társas jóllét, a tudás fontosságát, a fejlődés önmagáért való örömét, jutalmazó hatását,  az önkénességből, önkezdeményezésből fakadó aktivitások fontosságát,  és a kíváncsiság szerepét   is.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.