Önkéntesség

Jónak lenni jó. Sőt jónak lenni jót tesz.

Ez az írás bővebb változatban más sorrendben megtalálható a KAPOCS XIII. évf. 2. szám (61) folyóiratban, vagy ingyenesen letölthető a http://ncsszi.hu/kiadvanyok/kapocs-letoltheto–lapszamai/kapocs-2014/127/news oldalon „Bói Anna: Az iskolai közösségi szolgálat szerepe az egyén és a társadalom életében”címmel.

Kapocs 2014. nyár

Eljutottunk odáig, hogy az érettséginek feltétele az önkéntes tevékenységben való részvétel, ugyanakkor mi magyarok a statisztikák szerint nem szívesen önkénteskedünk. A köznevelési törvény elfogadásával bevezetésre kerülő Iskolai Közösségi Szolgálatban[1] rejlő pozitív, személyiségfejlesztő hatások lehetőségéről szeretnék néhány gondolatot megosztani, melynek életbe lépése változásokat generálhat az egyének, családok és intézmények szintjén és továbbgyűrűzve az egész társadalomra is kifejtheti hatását.

2004 és 2014 között,  gyakorló pedagógusként egyik ötletgazdája és kivitelezője voltam olyan projektnek, melyek célja a projektekben részt vevő tanulók szociális és életviteli kompetenciáinak fejlesztése volt. Azt tapasztaltam, hogy sem a szülők, sem a pedagógusok, sem a társadalom tagjai között nem volt hagyománya az önkéntes munkának. Ez azért probléma, mert a gyerekeink gyakran másolnak bennünket, így az önként, szívből végzett önzetlen cselekedetek példáját még csak kevés család, iskola tudja átörökíteni. Azok közé a szerencsések közé tartozom akiknek már saját élményük van a gimnazistákkal, szakközépiskolásokkal végzett önkéntes munka pozitív hatásairól. Gondolataim megosztásával szeretném felhívni a figyelmet a jó cselekedetek léleképítő hatásaira és a köznevelés területén lévő önkéntes tevékenységekben rejlő lehetőségekre.

Az Iskolai Közösségi Szolgálat az érettségi vizsga előtt álló 9–11. évfolyamos tanulók által végzett egyéni és közösségi javakat szolgáló tevékenység. Legalább ötven órás, szervezett keretek között folyik, egyéni vagy csoportos formában, anyagi érdekektől függetlenül. A közösségi szolgálat teljesítését a tanulók számára három évre arányosan elosztva kell megszervezni az alábbi területeken: óvodás korú, sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal, idős emberekkel közös sport- és szabadidős tevékenységek, valamint  egészségügyi, szociális, jótékonysági, oktatási, kulturális, közösségi, környezet- és természetvédelemi, valamint katasztrófavédelmi területen folytatható tevékenységek. A segítésről a tanulók kötelesek naplót vezetni, amelyben rögzítik, hogy mikor, hol, milyen időkeretben és milyen tevékenységet folytattak alkalmanként legkevesebb egy, legfeljebb háromórás időkeretben. A közösségi szolgálat koordinálását a közoktatási intézményekben koordináló pedagógusok végzik az érintett osztályfőnökök és a tanulók közösségi szolgálatát befogadó intézmények által kijelölt mentorok bevonásával. Fenti szakemberek azon túl, hogy szervezik és segítik a tanulókat közösségi szolgálatuk végzésében legfeljebb öt órás felkészítő, majd legfeljebb öt órás záró foglalkozást is tartanak. [2] Az Iskolai Közösségi Szolgálat keretein belül örömmel végzett tevékenységek a szociális és életviteli kompetenciák fejlesztése mellett a tanulók intelligenciáját is fejleszthetik, mellyel lehetőséget teremthetnek a kamaszok személyiségfejlődése terén.

Az elmúlt évek kutatásai ráébresztettek bennünket, hogy az intelligencia egy többtényezős összetett folyamat,[3] és a dolgokhoz való hozzáállásunk meghatározója életünk minőségének. A pozitív pszichológia képviselői[4] szerint az AQ[5] nemcsak fontos az ember jólléte szempontjából, hanem tanulható, tanítható tényező is. Feltételezésem szerint a jól végzett Iskolai Közösségi Szolgálat jellemformáló, preventív tevékenység. Olyan szemléletváltást idézhet elő tapasztalati úton a résztvevőiből, amely már egy generáción belül éreztetheti áldásos hatását a társadalom tagjainak jólléte szempontjából, általa ugyanis az üzleti életből ismert AQ vihető be a középiskolák világába, ahol az IQ[6] mellett néhány évtizede megjelent az EQ[7] is, hiszen az okosság mellett kirajzolódott egy másfajta okosság amit Daniel Goleman érzelmi intelligenciának nevez.[8]

kopp_mariaKopp Mária munkatársaival azt kutatta, milyen a magyar emberek lelki és egészségi állapota. A Hungarostudy néven futó kutatás[9] eredményei a Magyar lelkiállapot 2008 tanulmánykötetben is megjelentek.[10] Ezek a kutatások feltárták, hogy a magyarok  bizalmatlanok, pesszimisták és szélsőségesen individualisták. A magyar társadalom bizonytalanságkerülő, nem szereti a kihívásokat, és valamennyi európai ország közül mi vagyunk a legszorongóbbak. Nehezen birkózunk meg a negatív életeseményekkel, így a korai halálozásokért leginkább a krónikus stressz állapot, illetve a depresszió a felelős.

A fiatalok egyre több időt töltenek el az oktatásban, később lesznek a munkaerőpiac szereplői, alapítanak családot; válnak teljesen önállóvá. Az iskolákban, egyetemeken és szakmai képzéseken zajló formális tanulás, akárcsak az ezeken a kereteken kívül zajló nem-formális és informális tanulás elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy kifejlesszék azokat a készségeket, amelyekre manapság szükségük van. [11]

Az lenne a kívánatos, hogy Európa építésében ne problémaként tekintsünk a fiatalokra. Az a cél, hogy Európa társadalmaiban valódi, felelősségteljes szerepet kapjanak.[12]  A rájuk irányuló befektetés jelenlegi és jövendő társadalmunk gazdagságába való befektetés, mely elősegíti, hogy Európa legyen a világ legversenyképesebb tudás-alapú gazdasága. Azt várjuk tőlük, hogy ebben a bizonytalan, értékét vesztett világban újfajta társadalmi kapcsolatokat alakítsanak ki, legyenek szolidárisak, tudjanak a különbözőségeik ellenére harmonikusan együtt élni, tartalmas kiegyensúlyozott életet teremtve önmaguk és környezetük számára. Ha lehetőséget teremtünk arra, hogy elmondják és megvalósítsák ötleteiket pozitív erőként jelenhetnek meg. A fiatalok kulturális különbözőségeiktől, társadalmi hovatartozásuktól, gazdasági helyzetüktől függetlenül teljesen hasonlóak abban a tekintetben, hogy legfontosabb célkitűzéseik között a társadalmi jóllét elemei találhatók, melyek az értelmes, kiteljesedésre lehetőséget adó munka, az egészség és a valahová tartozás élményét adó emberi kapcsolatok.[13]

Az első lépés a pozitív erőként való megjelenéshez saját közvetlen környezetükben (iskolában, kerületben, városban, ifjúsági házban, szervezetben, stb.) döntő fontosságú. Ez a lépés ad lehetőséget arra, hogy szert tegyenek a következő lépésekhez szükséges önbizalomra és gyakorlatra. Továbbá, különösen a helyi közösségekben, a közéletben való részvétel olyan változásokat eredményezhet, amelyek kézzelfoghatóak, láthatóak, és amikről maguk is megbizonyosodhatnak. [14] Azzal, hogy részt vesznek közösségi tevékenységekben hozzájárulnak a társadalom szolidárisabbá válásához. Az lenne a szerencsés, ha ezek a tevékenységek élénkítenék a kreativitást, ösztönöznék a pozitív tapasztalatok cseréjét és elősegítenék, hogy a fiatalokra erőforrásként tekintsünk.

E szemléletmód segítségével megteremthetők a fiatalok teljes körű szerepvállalásának feltételei, a demokratikus, nyitott és gondoskodó társadalmakban. Mindez visszatükröződhet majd a fiatalok életérzésében a jelenlegi döntéshozó rendszerekbe vetett bizalom visszaszerzésében és az egész társadalom életében. Minőségi változást eredményezhet az idősek és fiatalok közötti kapcsolatokban és hosszú távú pozitív hatásai lehetnek a generációk között. Nemcsak a fiatalok és szüleik vagy nagyszüleik közti kapcsolat megváltozásának lehetőségét jelenthetné ez az attitűdváltás, hanem társadalmaink alapvető változását is. Erre a változásra a magyar társadalomnak is égető szüksége lenne.

Sonja Lyubomirsky, Ken Sheldon és David Schkade 2005-ben közzétett egy jelentős felfedezést a lelki jóllét okainak terén.[15] Kutatásaik során képesek voltak azonosítani a boldogságot meghatározó legfontosabb tényezőket. Sonja LyubomirskyAzt találták, hogy boldogságunkat 50%-ban a gének által meghatározott öröklött tulajdonságaink és lehetőségeink, 10 %-ban a körülményeink, 40%-ban pedig a szándékos tetteink befolyásolják. Sonja Lyubomirsky azt javasolja, hogy a szándékosan végzett mindennapi tevékenységeinken változtassunk, mert viselkedésünk megváltoztatásával 40 százaléknyi hatalmunk van boldogságunk növelésére.[16] A kutatónő „Hogyan legyünk boldogok?” című könyvében közzétett 12 boldogságfokozó gyakorlatot, melyek közül a negyedik a jó cselekedetek gyakorlása. Munkatársaival végzett vizsgálatai először igazolták, hogy a jó cselekedetek végzésének stratégiája a boldogság fokozásának hatékony eszköze lehet, de arra is felhívja a figyelmet, hogy a nem megfelelően végzett jó cselekedet károsan hat.[17]

„A társadalmi tőke forrásai a család, az iskola és a társadalmi, önkéntes szervezetek. A normákat, értékeket a család adja át a gyermeknek, azonban később ezek megszilárdításában, a közösségi, együttműködési készségek kialakításában az iskolának, majd a helyi közösségeknek van alapvető szerepük. Ez magyarázza, hogy a társadalmi tőke fogalmát a mai értelemben először az iskolákkal és a helyi közösségekkel kapcsolatban írták le.”[18]

Egy gyermek felnevelése több szereplő együttműködésén alapul, de a család elsődlegessége mindig meghatározó. A közoktatási intézmények csak másodlagos szocializációs színterek, még akkor is, ha az a helyzet adja elő magát, hogy a gyermek több időt tölt ezeken a másodlagos szocializációs színtereken, mint a családjával. Ugyanakkor az iskolák képesek lehetnek olyan minták közvetítésére, melyek megvalósulása esetén nemcsak a gyermek, hanem a család, nagyobb távlatokat tekintve pedig a társadalom is fejlődik, boldogabbá, segítőkészebbé, sikeresebbé válik. Így a tanároknak és az iskolarendszernek a szerepét egy szélesebb társadalmi összefüggésben is érdemes vizsgálni. A továbbtanulás szempontjából szintén fontos ez a tevékenység, hiszen lehetőséget kínál az iskolán kívüli kapcsolatépítésre, tapasztalatszerzésre, felelősségvállalásra, gyakorlatszerzésre.

Az Iskolai Közösségi Szolgálattal végzett, megfelelően szervezett, örömet nyújtó tevékenységek mint szándékos tettek fokozhatják a boldogságot, de nem megfelelően végezve károsan is hathatnak. Éppen ezért rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a koordinálással megbízott pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak, érintett osztályfőnököknek, mentoroknak, tanulóknak és szülőknek milyen ezzel a tevékenységgel kapcsolatban a hozzáállása, tudása.

Reményeim szerint  sikerült rávilágítani milyen fontos, hosszú távú lehetőségek rejlenek az Iskolai Közösségi Szolgálatok és az önkéntes tevékenységek végzésében. Azt, hogy a nemes szándékokból mit tudunk megvalósítani ahányan vagyunk annyiféleképpen látjuk.Csíkszentmihályi Mihály TED Mégis érdemes megkeresni a közös nevezőt, hogy segíteni tudjunk az utánunk jövő generációknak egy jobb világ megteremtésében. A nagy és nemes dolgok apró hétköznapi tettekből állnak össze és vállnak naggyá. A példa ereje, a hozzáállás intelligenciája, az összetartozás érzése és felelősségünk vállalása elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy úgy érezzük megtettük ami tőlünk telik. Változtassunk szorongó, bizalmatlan, pesszimista lelkiállapotunkon, tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy a boldog kiegyensúlyozott életet a harmonikus emberi kapcsolatok, a segítőkészség és az önzetlenség táplálják. Ezeket az erényeket pedig tanulással, utánzással lehet fejleszteni. Csíkszentmihályi Mihály gondolatait idézve: „Nem kis eredmény rendes, becsületes, elégedett családi életet élő polgárnak lenni. Ha mindenki így élne, nem kellene annyira aggódnunk a jövő miatt. De szinte lehetetlen tisztességes életet élni, amikor a társadalmi rend a mohóságon és az esztelen kizsákmányoláson alapul. A társadalom megváltoztatásához ki kell lépni az elefántcsonttoronyból és a közösség nagyobb szabású kérdéseivel is kell foglalkozni.”[19] Álláspontom szerint ezen az úton az Iskolai Közösségi Szolgálatok és az önkéntes tevékenységek segíthetnek bennünket.

 

[1] 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről. A törvény legfontosabb változásai között szerepelnek az érettségi vizsgára vonatkozó szabályok változásai is, melyek egyik elemeként 2016 január elseje után az érettségi bizonyítvány kiadásának feltétele 50 óra „közösségi szolgálat” elvégzésének igazolása.

[2] 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 133. §.

[3] Howard  Gardner elmélete szerint az intelligencia nem egységes értelmi képesség. Hétféle, egymástól független intelligenciát különböztet meg: nyelvi, logikai-matematikai, téri, zenei, testi-kinesztéziás, személyen belüli és személyközi intelligenciát. 1998-ban további három intelligencia típust állapított meg, a naturalista, spirituális és egzisztenciális intelligenciát. http://rpi.reformatus.hu/hatteranyagok/sokr%C3%A9t%C5%B1%20intelligencia-cikk.pdf 2014. április 23.

[4] A Pozitív Pszichológia összefoglaló neve azoknak a kutatásoknak, amelyek elsőként a világon arra irányulnak, hogy miként érhetjük el a teljesítőképességünk maximumát. Legismertebb képviselői, elméletei: Csíkszentmihályi Mihály Flow elmélete, Martin Seligman „Tanult tehetetlenség” elmélete, Barbara Fredrickson „broaden&build” azaz „kinyit&teremt” üzemmód kísérletei és a Appreciative Inquiry (AI – Megbecsülő Megértés) módszer

[5] Az AQ azt mutatja meg, hogy egy-egy területen milyen a felkészültségünk. A szakirodalomban az AQ a megpróbáltatás tűrés hányadosa (Adversity Quotient), Stoltz, Paul G.: Adversity Quotient John Wiley & Sons, 1999. című könyve is tárgyalja. A hozzáállás intelligenciájaként is szokás használni.

[6] Az IQ  intelligenciahányados a gondolkodással kapcsolatos képességeket  mutatja  meg,  egy olyan  szám, amelynek segítségével kimutatható, hogy a vizsgált személy jelenlegi értelmi képessége és az azonos életkorú, átlagos személyek értelmi képessége között milyen a viszony

[7] Az EQ érzelmi intelligencia a saját és mások érzelmeinek befolyásolásával kapcsolatos képesség

[8] Daniel Goleman, Érzelmi Intelligencia, Háttér Kiadó, 1997. Daniel Goleman:  Érzelmi Intelligencia. Budapest, 1997, Háttér Kiadó. 59-77. oldal

[9] A Hungarostudy elnevezésű vizsgálatok a magyar népesség egészségi állapotának alakulását kutatják, feltérképezik a legjelentősebb egészségproblémákat és az azokat befolyásoló tényezők összefüggéseit, támpontot nyújtva a prevenciós programok tervezéséhez is. Az elmúlt évben a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete készítette el  a Hungarostudy kutatás eredményeit összegző Magyar lelkiállapot 2013 című kötetet.

[10]Kopp Mária (szerk.): Magyar lelkiállapot. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest, 2008, Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió.

[11]http://www.ifjusagimunkakonyvtara.hu/reszletes_az_europai_bizottsag_feher_konyve_-_uj_lendulet_europa_fiataljai_szamara_44.html      2013. április 23. 32. oldal

[12]Uo. 5. oldal

[13] Uo. 50. oldal

[14] Uo. 5.oldal, 26. oldal

[15] Lyubomirsky, S, Sheldon, K. M. and  Schkade, D. (2005) Pursuing happiness: The architectrure of  sustainable change. Review of General Psychology, 9: 111-31

[16] Sonja  Lyubomirsky : Hogyan legyünk boldogok Ursus Libris 2008 Sonja  Lyubomirsky : Hogyan legyünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben. Budapest, 2008, Ursus Libris /Emberközpontú Pszichológia Könyvsorozat, VIII,/ 38-41.oldal

[17] Uo. 170-188.oldal

[18] Skrabski Árpád – Kopp Mária: A bizalom mint a társadalmi tőke központi jellemzője http://vigilia.hu/regihonlap/2008/10/skrabski.htm 2014. április 21.

[19] Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai. A harmadik évezred pszichológiája.  Budapest, 2007, Nyitott Könyvműhely.   343. oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.